Életképek
Kesze - kusza barázdák kezeden
elmesélnek mindent csendesen.
mint színpompás kaleidoszkóp mi elrepedt,
lassan rajzolják a képeket.
minden apró egybefonódó rajzolat
tekergő ösvény mely nyomot hagy
követem sorsvonalaidat
s meglátom múltadat.
Szőke hajfürt libben
szalag bomlik,
megy színű ajkak
fújják szerte - széjjel
tavasz illatú mezőn
képzelet szülte selyem ernyőket
suhan szél szárnyán tovább.
Könnyek peregnek
sós ízű,mint az óceán.
apró kezek ölelik az egyetlen
copfos összetört babát
szőlős rétes a nagymama asztalán
ropogós ,dundi, és mézízű ,
búbánatot feledő.
Hangos kacagás
szánkó siklik a friss havon,
sötétkék kabátka fehér sapka,
gurul, és bucskázik lefelé.
megbicsakló lábbal ér lejtőt,
egy félénken kinyújtott kéz segít,
és piros arc köszönt diák szerelmet.
Selyem suhogás
arcpír ragyogás
orgonaszó búg,
násznép toporog a templomban.
két arany karika csusszan az ujjakra.
fehér fátyol elröppen a szélben,
a jövő boldogságát keresi remélve.
Gyermekek tipegők, aprók
potyogó könnyekkel,
felsebzett térdekkel
anyai vigasztaló simogatás
fájdalmat enyhít hűs borogatás,
békésen alvó angyalarcok,
mosoly és megnyugvás.
Munka felelősség
fáradt rohanás,
egyedül az anya kemény harcban áll.
de az aranysárga húsleves párolog
ott az ünnepi ebéd a hófehér abroszon.
megáll az idő, szép a pillanat
gyermeki ölelést, és mosolyt kap.
Egy lélek az univerzum gyermeke
tenyerében jövője is megírva
éjjel álmait dajkálja még
az elsuhant évekért
kárpótolja a bölcsesség
csak előre nézni elfogadni a sorsodat.
elfogadni mind azt amit az élet ad.
|