|
Emlékszel?
Emlékszel kedves?
a kávéházra, ahol vigasztalón megfogod a kezemet?
arra hózáporra mikor tombol a szél,
mikor kacagó lelkünk dalolva összeér,
szédülve a vásári forgatagban,
didergő kezemet zsebedbe csúsztatva
Emlékszel? Úgy fáj.
Tudod kedves?
Íriszed sugaránál láttam meg az életet,
visszaadtad az elsuhant nélküled éveket,
szerelmed tűzénél arcom pírban égett,
két kis piros gyertyád keletre nézet,
fotód néma, oltárkép lett arcod,
egyedül akartad megvívni harcod.
Tudod? Nagyon fáj.
Emlékszel kedves?
Szívvel adtam neked,
felkelő napot azúr kék eget,
bársonyos szellőként arcod simogattam,
tested betakartam csókkal borítottam,
ezüstfonalammal szőttem neked álomvásznakat
de elrejtetted előlem a maradék szálakat.
Emlékszel? Úgy fáj
Drága Kedvesem!
Add vissza nekem a szálakat.
had dolgozzam össze felfeslett vásznamat.
A holdnak sugara mind tiéd lehet.
utadon mindig világítson neked.
Tested melegítse a napnak sugara,
hűsítse homlokod szellő fuvallata.
Drága Kedvesem úgy fáj…
Drága Kedvesem!
Add vissza kérlek,
a vágyaim az álmaim,
a mosolyt s a könnyeket,
az érzékiségemet ,
A szerelmes szívem mely összetört elhagyott,
reményeim,mit talán még valóra válthatok.
Kérlek add vissza Kedvesem!
Csókom, ölelésem most már mind, mind a tiéd,
Tudom fájdalmas,tűnő emlékképben él.
Mindig fájni fog.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés