Leülök hófehér vásznam elé, kezembe veszem az ecsetem,

lehunyom szememet, és fejemben a színek formákat öntenek.

Cikáznak százfelé a varázslatos színek,

elmondják - talán – Neked is, mit érzek.

Érzem az aranyló sárga, a vörös szín  melegét,

a jég kék hűvösét,  zöldnek a fű selymét.

Érzem ,hogy a rózsaszínekben, lilákban elveszek,

oly sok árnyalatban pompáznak e színek.

A fehéret és feketét is kedvelem,

hisz nélkülük festékem nem keverhetem.

Lefesteném velük az egész világot,

minden szépet, jót, és rosszat, mit magam körül látok.

Lefestem az álmaimat, lefestem szemeiteket,

melyben színes tükörként ,látom lelketek.

Lefestem életem, örömöm és bánatom,

önmagam keresve kutatva, járva utamon.

Csak a színek varázsa soha ne múljon el,

melyben lelkem örök megnyugvásra lelt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés