Nosztalgia

Csendes utcban boldogan tndve lpkedek,
egy hzikra s egy szobcskra gondolok..
Hol, egy gynyr szerelem, tredke ott rekedt,
Az ifjsgunk elillant, messze szllt,
de a rcsos kapu, a hz, ismers, mg ma is ll.
Ers don falak, alig-alig vltozott,
csak az rm s bnat knnyeitl, kiss megkopott.
Lakja, szmomra kedves, de mra megfradt taln,
tipegve, kvncsian nyit ajtt desanyd.
Sok- sok v elmlt felette, haja is sz lett mr,
de a csipke terti, ugyanazok ma is, az asztaln.
Megsrgult fotkrl frksz szemek nznek rm,
rzik emlkt annak, hogy itt jrt a boldogsg.
Suttog zldfeny vigyzta vekig az des titkokat,
csak nekem mondta el, - egyszer visszatrsz,
S elhozod mind azt ,mi ifjsgunkbl megmaradt.
|