Megtalált boldogság 

Egy fehér szál rózsa a kezedben,

felderül az arcom,  ez a kedvencem.

Nézel a szemembe, várakozón kutatva,

mint nagyon régen gyermek korunkban.

Arcod megfáradt az élet viharaitól kicsit,

de barna szemed, újra felmelegít,

Mosolyod ugyanaz , kedves, mint régen,

most még is félem puha érintésed.

Könnyed csókot lehelsz arcomra,

 átölelsz, elhalmozva bókokkal.

Beszélsz hozzám, mint régen,

az asztalon gyertya áll,glóriafényben.

Jelenről, múltról mesélünk nevetve,

kavarog lelkünk, a szépre emlékezve.

Megremeg szívünk, újra éled a múlt,

szavunk elakad,  testünk vágyat gyújt.

Gyertya lángja pislákol, elalszik csendesen,

eljő a hajnal de csak ölelsz kedvesem.

Összekapcsol, minket múlt, és a szerelem,

Érzem, Te itt maradsz örökre szívemben.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés